Számos kutatás alátámasztotta már, hogy a másokkal való törődés boldoggá tesz. A kutatás hátterében a valódi altruizmus, önzetlenség, empátia vizsgálata állt.

A kutatásban résztvevő önkénteseket megkérték, hogy egy hónapon keresztül jegyezzék fel minden költésüket: a számlák kifizetésétől kezdve a napi vásárlásokig,  jótékonysági költéseket és ajándék vásárlásokat is figyelembe véve. Kiderült, a költekezés mások megörvendeztetésére sokkal nagyobb boldogságot okoz. Nagyobbat, mint amikor magunk kényeztetésére vásárolgatunk. S ami a legfontosabb: nem az ajándék értéke számít, hanem az „adni öröme”érzés, függetlenül az adomány „tárgyától”, legyen az pénz, idő, törődés, támogatás, vagy a barátság ajándéka. A másokkal való törődés, annak bármilyen formája, megnyilvánulása emeli szubjektív jóllétünket,

Önzetlenségünk forrása leggyakrabban az a pszichológiai jutalom, amit akkor érzünk, amikor támogatást, segítséget nyújtunk, vagy csak pusztán örömet szerzünk a másik félnek. Mindezzel mi magunk is emelkedett kedélyállapotba kerülünk, vagy sikerül jó hangulatunkat megőrizni. Amikor jókedvünk van, hajlamosabbak vagyunk jót cselekedni, adakozóbbak vagyunk, s az is igaz, hogy  kedvességünket, segítség nyújtásunkat sokszor rossz kedvünk elűzésére is használjuk. Utóbbi jelenséget egy korai vizsgálat is igazolta, mely szerint a bűntudatos emberek nyitottabbak az adakozásra: gyónás előtt álló személyek több adománnyal járultak hozzá egy jótékonysági akcióhoz, mint azok, akik már „megkönnyebbültek”.

A valódi önzetlenség – altruizmus- egyedüli és kizárólagos célja az empátiás törődés. Az empatikus törődés az ember egyedülálló képessége; csak mi vagyunk képesek érzéseinket és cselekvéseinket mások számára és javára mozgósítani. Az empátia kialakulásának genetikai és idegrendszeri hátterén túl az egyén életútján tapasztaltak bírnak rendkívüli jelentőséggel. A család, mint az elsődleges és legfontosabb szocializációs tér jelentős szerepet játszik empátiánk kialakulásában, fejlődésében. A szülők érzékenysége, nevelési módszere, gondoskodása, támogatása jelentős eltéréseket mutat, melynek következményeként a gyermekek önzetlen, empatikus viselkedése is különbözik. A szeretetteljes, gondoskodó szülői magatartás segíti kialakítani gyermekeinkben az együttműködésen, kölcsönös megértésen alapuló társas interakciókra való törekvést, továbbá, mások problémáival való törődést.

A „TÖRŐDJ, ADJ” VISELKEDÉS ELŐSEGÍTÉSE

  1. Tegyük nyilvánvalóvá vágyainkat, szükségleteinket. Növelhetjük esélyét annak, hogy környezetünkbenfigyelnek majd ránk, és kapunk támogatást, ha egyértelművé tesszük, mit szeretnénk.
  2. Erősítsük támogató énképünket, így a motiváció belsővé válik. Ha saját kedvünkre teszünk jót, és nem külső jutalmak hatására, akkor úgy tekintünk magunkra, mint őszintén önzetlen emberre.
  3. Erősítsük a másik féllel való azonosulás érzését, amely empátiát szül. Úgy teszünk jót mással, mintha magunkkal tennénk.
  4. Járjunk jó példával környezetünk előtt. A példamutatás az egyik leghitelesebb oktatási forma, melyet környezetünk megtanul és alkalmaz.
„Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.”