Törődj, adj: egyszerűen légy boldogabb!

Számos kutatás alátámasztotta már, hogy a másokkal való törődés boldoggá tesz. A kutatás hátterében a valódi altruizmus, önzetlenség, empátia vizsgálata állt.

A kutatásban résztvevő önkénteseket megkérték, hogy egy hónapon keresztül jegyezzék fel minden költésüket: a számlák kifizetésétől kezdve a napi vásárlásokig,  jótékonysági költéseket és ajándék vásárlásokat is figyelembe véve. Kiderült, a költekezés mások megörvendeztetésére sokkal nagyobb boldogságot okoz. Nagyobbat, mint amikor magunk kényeztetésére vásárolgatunk. S ami a legfontosabb: nem az ajándék értéke számít, hanem az „adni öröme”érzés, függetlenül az adomány „tárgyától”, legyen az pénz, idő, törődés, támogatás, vagy a barátság ajándéka. A másokkal való törődés, annak bármilyen formája, megnyilvánulása emeli szubjektív jóllétünket,

Önzetlenségünk forrása leggyakrabban az a pszichológiai jutalom, amit akkor érzünk, amikor támogatást, segítséget nyújtunk, vagy csak pusztán örömet szerzünk a másik félnek. Mindezzel mi magunk is emelkedett kedélyállapotba kerülünk, vagy sikerül jó hangulatunkat megőrizni. Amikor jókedvünk van, hajlamosabbak vagyunk jót cselekedni, adakozóbbak vagyunk, s az is igaz, hogy  kedvességünket, segítség nyújtásunkat sokszor rossz kedvünk elűzésére is használjuk. Utóbbi jelenséget egy korai vizsgálat is igazolta, mely szerint a bűntudatos emberek nyitottabbak az adakozásra: gyónás előtt álló személyek több adománnyal járultak hozzá egy jótékonysági akcióhoz, mint azok, akik már „megkönnyebbültek”.

A valódi önzetlenség – altruizmus- egyedüli és kizárólagos célja az empátiás törődés. Az empatikus törődés az ember egyedülálló képessége; csak mi vagyunk képesek érzéseinket és cselekvéseinket mások számára és javára mozgósítani. Az empátia kialakulásának genetikai és idegrendszeri hátterén túl az egyén életútján tapasztaltak bírnak rendkívüli jelentőséggel. A család, mint az elsődleges és legfontosabb szocializációs tér jelentős szerepet játszik empátiánk kialakulásában, fejlődésében. A szülők érzékenysége, nevelési módszere, gondoskodása, támogatása jelentős eltéréseket mutat, melynek következményeként a gyermekek önzetlen, empatikus viselkedése is különbözik. A szeretetteljes, gondoskodó szülői magatartás segíti kialakítani gyermekeinkben az együttműködésen, kölcsönös megértésen alapuló társas interakciókra való törekvést, továbbá, mások problémáival való törődést.

„TÖRŐDJ, ADJ” VISELKEDÉS ELŐSEGÍTÉSE

  1. Tegyük nyilvánvalóvá vágyainkat, szükségleteinket. Növelhetjük esélyét annak, hogy környezetünkbenfigyelnek majd ránk, és kapunk támogatást, ha egyértelművé tesszük, mit szeretnénk.
  2. Erősítsük támogató énképünket, így a motiváció belsővé válik. Ha saját kedvünkre teszünk jót, és nem külső jutalmak hatására, akkor úgy tekintünk magunkra, mint őszintén önzetlen emberre.
  3. Erősítsük a másik féllel való azonosulás érzését, amely empátiát szül. Úgy teszünk jót mással, mintha magunkkal tennénk.
  4. Járjunk jó példával környezetünk előtt. A példamutatás az egyik leghitelesebb oktatási forma, melyet környezetünk megtanul és alkalmaz.
„Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.” 

Optimizmus? Igen!

A  tudományos pszichológia sokat foglalkozik a pozitív életszemlélet témakörével. Talán nem meglepő, de  az optimista ember nem attól derűlátó, hogy kizárja a kudarcok lehetőségét, vagy nem fogadja el, esetleg tagadja azokat, hanem egyszerűen csak hisz abban, hogy képes lesz a negatív eseményekkel, tényezőkkel is hatékonyan megbirkózni, a pozitívnak pedig őszintén tud örülni. Tehát a pozitív gondolkodású személyek reális keretek között, de alapvetően azt feltételezik, hogy le tudják győzni a kihívásokat.

Kutatások bizonyítják, hogy az optimizmus megkönnyíti a negatív információ feldolgozását. A kritikus első lépés a megküzdésben, a probléma megoldásban, a preventív egészségmagatartásban, önfejlesztésben és számos egyéb önregulációs viselkedésben rejlik.  Az optimizmus olyan „tartós érzelmi forrást” biztosít a személynek, amely segít a negatív információ feldolgozásában. Ellenkező esetben, ha a személy elégtelennek értékeli érzelmi forrásait, rövid távú érzelmi jóllétének megőrzése érdekében negligálja, illetve torzítja a fenyegető információt.

Az is kiderült, hogy az  optimizmus rugalmasabbá teszi gondolkodásunkat.  A pozitív hangulat növeli egy adott probléma több nézőpontból való feldolgozását, és  rugalmas „váltást”  tesz lehetővé , segíti a probléma külső perspektívából történő elemzését. Az optimizmus, illetve a pozitív hangulat hatására az információfeldolgozás egyre „globálisabbá” válik, azaz a helyzetnek nem pusztán egy adott jellemzőjére reagál a személy, hanem valamennyi jellemzőjére és tulajdonságára.

Nem utolsó sorban, az optimizmus növeli a tudást a megküzdéssel és a probléma megoldással kapcsolatban. Az optimista személyek az elkerülő megküzdés helyett sokkal nagyobb valószínűséggel alkalmaznak aktív megküzdést. Az aktív problémamegoldás egyik előnye, hogy abban az esetben is növeli a személy tudását a helyzetről, ha maga a problémamegoldás sikertelen. Ha, például, egy adott problémát nem sikerül megoldania a személynek egy adott módon, akkor tudni fogja, hogy a problémák ezen típusa nem befolyásolható ilyen módon. Az aktív megküzdésre való hajlama miatt az optimista személy számos szituációban próbálkozik problémamegoldással és így kiterjedt tudást szerez a helyzetekre és a megküzdési stratégiák sikerességére vonatkozóan.

Az optimizmus a szociális kapcsolataink minőségére is hatással van.

Magas szintje az elmagányosodás alacsonyabb valószínűségével és hosszabb ideig tartó barátságokkal társul,  párkapcsolatokban magasabb elégedettséggel és a szakítás kisebb valószínűségével jár . Az észlelt szociális támogatás arra a hitre vonatkozik, hogy a személy úgy érzi, hogy szükség esetén a másik képes őt támogatni. A magasabb optimizmus magasabb kapcsolattal való elégedettséggel jár és ezt a hatást az észlelt szociális támogatás közvetíti. Konfliktus esetén pedig az optimista személyek úgy érzik, hogy párjuk hatékonyabb konfliktuskezelési stratégiát alkalmaz.

Összegezve, az optimista személy

  • támogatóbbnak látja partnerét
  • pozitív látásmódja miatt a partner negatív érzései helyett annak konstruktív, pozitív jellemzőire figyel és így megakadályozza a kölcsönösen negatív kommunikációt
  • „biztos bázisként”, megbízható partnerként működik.

Így mind az optimista személy, mind pedig partnere  nagyobb valószínűséggel valósítják meg személyes céljaikat, ami magasabb fokú   elégedettséghez vezet.

 

Privacy Settings
We use cookies to enhance your experience while using our website. If you are using our Services via a browser you can restrict, block or remove cookies through your web browser settings. We also use content and scripts from third parties that may use tracking technologies. You can selectively provide your consent below to allow such third party embeds. For complete information about the cookies we use, data we collect and how we process them, please check our Privacy Policy
Youtube
Consent to display content from - Youtube
Vimeo
Consent to display content from - Vimeo
Google Maps
Consent to display content from - Google