Hajnali ébresztő a sötétben – lehet bármilyen gyönyörű dallam – arra utasít, hogy kelj ki a puha, meleg ágyból, csinálj reggelit, indítsd útnak a családot, és e röpke másfél órás reggeli bemelegítőt követően állj készen Te magad is a hátralévő 14 órás „egyéb” tevékenységekre: légy szalonképes, légy szellemileg friss, hogy jól végezd a munkád és maradjon erőd, energiád a munkaidő utáni foglalatosságokra. Mert be kell vásárolni, gyerekeket vinni a különórákra, edzésre, odaérni szülőire vagy legalább a fodrászhoz eljutni, mert bár elfogyott a lányod ragasztója és a színes ceruzák is 3 centisre rövidültek, a papírbolt rég bezárt, a postán pedig olyan sor van, mintha ingyen osztatnának valamit. És jó lenne vidáman érkezni a gyerekekért, majd otthon kedvesen rámosolyogni a szintén túlhajszolt párodra és együtt ülni az asztalnál, elfogyasztani egy finom vacsit, amit gyorsan összedobtál: és innen bárki folytathatja, mert még nincs vége. Mókuskerék, taposómalom vagy az életem lapjai: címkézhetjük, de rajtunk múlik, hogy tekintünk rá.

Selye János, a stresszkutatás atyja szerint a stressz az élet sava-borsa. A stressz alkalmazkodás, a szervezet  intenzív ingerekre adott nem specifikus válaszreakciója.

„A stressz-előidéző hatás szempontjából mindegy, hogy az a dolog vagy helyzet, amellyel szemben állunk kellemes-e vagy kellemetlen; csupán az számít, hogy milyen mértékű az újraalkalmazkodás iránti szükséglet.”

A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, továbbá a harag és agresszió. A harag gyakran agresszióba torkollhat. Ha a frusztráció forrásán nem vezethető le a feszültség, akkor az gyakran más, ártatlan személyekre, tárgyakra irányulhat.  Megjelenhet a másik véglet is, a visszahúzódás és fásultság. Ha a stresszhelyzet állandósul és az egyén nem tud vele megküzdeni, a fásultság depresszióhoz vezethet.

Az utóbbi évtizedek felfedezése, hogy a stresszhormonok (adrenalin, noradrenalin, kortizol) az immunrendszerre gátlólag hatnak. Ez által a stressz felerősíti és tartósítja a fizikai tüneteket, vagyis az immunrendszer gyengül és így a szervezet ellenállóképessége csökken, ami természetesen nemcsak a baktériumokkal, vírusokkal szemben mutatkozik, hanem a daganatsejtekkel való küzdelem hiányában is. A stressznek két releváns típusát különböztetjük meg: napi problémák és apró kellemetlenségek, valamint jelentős élethelyzet-változások (pl. halál, munkahely elvesztése, párkapcsolati szakítás) és alkalmazkodást igénylő események. A stresszhatású események igazoltan fokozzák a testi tüneteket.  És itt nem csupán a természeti katasztrófákat értjük stresszes események keretein belül, hanem a mindennapos bosszúságok, kellemetlenségek, kudarcok, versenyhelyzetek, sérelmek, stb. veszélyeztető hatását egyaránt. Egyes kutatások azt találták, hogy a túlságos sietség, a dolgok félbeszakítása, a felelősség terhe, a veszekedések, a családra jutó kevés idő együttesen és halmozottan teremtenek megterhelést, amivel természetesen szorosan együtt jár az egészségi állapot változása is.

A stressz súlyosságát meghatározó egyik változó a befolyásolhatóság, a kontrollal kapcsolatos hiedelmek. A befolyásolhatóságba vetett hit embernél mérsékli a stressznek az immunrendszerre gyakorolt hatását. A stressz és az immunműködés közötti összefüggések létezésének egyik legmeggyőzőbb bizonyítékát azok a vizsgálatok mutatják, melyek szerint a pszichológiai beavatkozások olykor még a daganatos sejtek osztódását is képesek lelassítani.

Régóta ismert, hogy az ember hangulata befolyásolja a betegségre való hajlamot, ill. az ellenálló képességét. A pozitív gondolkodásmód erősíti a testet és gyorsítja a gyógyulási folyamatokat. A szervezet védekező rendszerének a működésére közvetlen, vagy közvetett hatást gyakorolnak az idegrendszer, a pszichológiai folyamatok, és hormonális apparátusa. Az emberi viselkedési jellemzők pedig szintén  befolyásolják az immunrendszer működését ezzel a betegségekre való hajlamot is. Az egészségünk szempontjából nem mindegy tehát, hogy optimistán, vagy pesszimistán viszonyulunk a dolgokhoz, a mindennapi ügyeinkhez, így a testünkhöz és az egészségünkhöz, vagy a betegségünkhöz.

Mindannyian mások vagyunk, ezért különbözőképpen értékeljük és éljük meg a hasonló helyzeteket. Ki mit ítél veszélyesnek, kimerítőnek, ijesztőnek vagy megterhelőnek, egyénenként változó és az egyén kiértékelési rendszerén múlik, mely szubjektív. Függ attól, hogyan észleli, minősíti –milyen jelentéssel ruházza fel- az eseményeket, továbbá, hogy ezek függvényében milyen reakciót alakít ki az illető. Nagyon fontos kérdés, mennyire reális az, amit az egyén szubjektívnek él meg.
A stresszforrás csökkentéséhez fontos lehet a gondolkodásbeli átstrukturálás. Sokszor nincs lehetőségünk a helyzet elkerülésére, ami szintén csökkenthetné a minket érő stresszt, ezért érdemes alkalmazni a szempontváltás módszerét. Fontos megtanulni, hogyan mondjunk nemet és kerüljünk ki az örökké megfelelés és teljesítés ördögi köréből, továbbá a mai rohanó világban időgazdálkodás nélkül könnyen bekerülünk egy sötét, végeláthatatlan feladat-alagútba.
A már kialakult stresszhelyzet esetén segíthet, ha a helyzetre koncentrálunk, több oldalról elemezzük a fennálló helyzetet, tisztázzuk saját érzéseinket, elvárásainkat, továbbá segítséget kérünk.

A feszültség levezetésére irányuló technikák közül ajánlatos alkalmazni a relaxációt, testmozgást. Egy apró stresszor hatására is körülbelül 100ms alatt kialakul a lábfejtől induló feszülés, ami idővel felhalmozódhat, hiszen folyamatosan készenlétben vagyunk a „harcra” . Mivel az izmok az idegekkel is összeköttetésben állnak, a kontraszt a tudatos feszítés és ellazítás közt pozitívan hathat a kedélyállapotra. A progresszív relaxáció egy kutatott, hatékony technika lehet a stresszkezelésre. A módszer hatékonyságát EMG-vel lehet mérni (egyes izmok feszültsége és a relaxáció utáni különbség.)

Egy igen jelentős, de kevésbé elterjedt metódus a stresszkezelés szempontjából, a hipnózis.   Mivel a hipnózis az arra közepesen vagy igen fogékony egyéneknél egyfajta kognitív viselkedésterápiaként is alkalmazható, a stresszkezelést is megkönnyítheti az egyes helyzetekre való konkrét reakciók optimalizálása révén. Önmagában a hipnózist használhatjuk relaxációs technikaként is, a tudatalatti nyugtatására vizuális képekkel. Hasonlóan módosult tudatállapotra épülő praktika lehet a meditáció is, melynek számos formája létezik.


A stresszhelyzet egyben egy felgyorsított tanulási folyamat is. A válságot vagy krízist csak az egyéni hozzáadott érték maximalizálásával tudjuk a saját hasznunkra fordítani.

 

Források:
Lazarus, R.S., & Folkman, S. (1984). Stress, appraisaland coping. New York: Springer.
Morris JN, Hardman: Walk to health.in: Sports Medicine (Auckland, N.Z.) [1997, 23(5):306-32]
Jacobson, E. (1938).Progressive relaxation(2nd ed.). Chicago: University of Chicago Press.
Katherine M. Richardson and Hannah R. Rothstein, Effects of Occupational Stress Management Intervention Programs: A Meta-Analysis in: Journal of Occupational Health Psychology 2008, Vol. 13, No. 1, 69 –93
Atkinson, Hilgard, Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Frederickson, B. L., Loftus, G. R. (2005). Stressz és egészség. Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó. 534-542.