A  tudományos pszichológia sokat foglalkozik a pozitív életszemlélet témakörével. Talán nem meglepő, de  az optimista ember nem attól derűlátó, hogy kizárja a kudarcok lehetőségét, vagy nem fogadja el, esetleg tagadja azokat, hanem egyszerűen csak hisz abban, hogy képes lesz a negatív eseményekkel, tényezőkkel is hatékonyan megbirkózni, a pozitívnak pedig őszintén tud örülni. Tehát a pozitív gondolkodású személyek reális keretek között, de alapvetően azt feltételezik, hogy le tudják győzni a kihívásokat.

Kutatások bizonyítják, hogy az optimizmus megkönnyíti a negatív információ feldolgozását. A kritikus első lépés a megküzdésben, a probléma megoldásban, a preventív egészségmagatartásban, önfejlesztésben és számos egyéb önregulációs viselkedésben rejlik.  Az optimizmus olyan „tartós érzelmi forrást” biztosít a személynek, amely segít a negatív információ feldolgozásában. Ellenkező esetben, ha a személy elégtelennek értékeli érzelmi forrásait, rövid távú érzelmi jóllétének megőrzése érdekében negligálja, illetve torzítja a fenyegető információt.

Az is kiderült, hogy az  optimizmus rugalmasabbá teszi gondolkodásunkat.  A pozitív hangulat növeli egy adott probléma több nézőpontból való feldolgozását, és  rugalmas „váltást”  tesz lehetővé , segíti a probléma külső perspektívából történő elemzését. Az optimizmus, illetve a pozitív hangulat hatására az információfeldolgozás egyre „globálisabbá” válik, azaz a helyzetnek nem pusztán egy adott jellemzőjére reagál a személy, hanem valamennyi jellemzőjére és tulajdonságára.

Nem utolsó sorban, az optimizmus növeli a tudást a megküzdéssel és a probléma megoldással kapcsolatban. Az optimista személyek az elkerülő megküzdés helyett sokkal nagyobb valószínűséggel alkalmaznak aktív megküzdést. Az aktív problémamegoldás egyik előnye, hogy abban az esetben is növeli a személy tudását a helyzetről, ha maga a problémamegoldás sikertelen. Ha, például, egy adott problémát nem sikerül megoldania a személynek egy adott módon, akkor tudni fogja, hogy a problémák ezen típusa nem befolyásolható ilyen módon. Az aktív megküzdésre való hajlama miatt az optimista személy számos szituációban próbálkozik problémamegoldással és így kiterjedt tudást szerez a helyzetekre és a megküzdési stratégiák sikerességére vonatkozóan.

Az optimizmus a szociális kapcsolataink minőségére is hatással van.

Magas szintje az elmagányosodás alacsonyabb valószínűségével és hosszabb ideig tartó barátságokkal társul,  párkapcsolatokban magasabb elégedettséggel és a szakítás kisebb valószínűségével jár . Az észlelt szociális támogatás arra a hitre vonatkozik, hogy a személy úgy érzi, hogy szükség esetén a másik képes őt támogatni. A magasabb optimizmus magasabb kapcsolattal való elégedettséggel jár és ezt a hatást az észlelt szociális támogatás közvetíti. Konfliktus esetén pedig az optimista személyek úgy érzik, hogy párjuk hatékonyabb konfliktuskezelési stratégiát alkalmaz.

Összegezve, az optimista személy

  • támogatóbbnak látja partnerét
  • pozitív látásmódja miatt a partner negatív érzései helyett annak konstruktív, pozitív jellemzőire figyel és így megakadályozza a kölcsönösen negatív kommunikációt
  • „biztos bázisként”, megbízható partnerként működik.

Így mind az optimista személy, mind pedig partnere  nagyobb valószínűséggel valósítják meg személyes céljaikat, ami magasabb fokú   elégedettséghez vezet.