Férfiféltés, őszintén

Back to Blog

Férfiféltés, őszintén

Modern kori társadalmunkban élő férfiakat fenyegető depressziós – továbbá gyógyszerfüggési és alkoholfüggési – hullám kapcsolatban áll a hagyományos férfiszerepek eltűnésével, meggyengülésével. Ami korábban – viszonylag – jól működött, azt a modern pénzimádat és bizonyos szakmák leépülése, átalakulása felszámolta. Mindennek kísérő jelensége a céltalanság, a szerepvesztés és az elérhető, rengeteg antidepresszáns, alkohol. Azok a férfiak, akik el akarják nyomni a rossz érzelmeket, mint a reményvesztettség, a haszontalanság, illetve a meg nem felelés érzése, gyakran választanak különböző szorongás oldókat. Vagyis megbetegítik magukat.

Ez egy mai, igen csak negatív és ijesztő kép.

Menjünk vissza több, mint 2000 évet….

Arisztotelész ókori írásában tisztázta: „Az ember nem (csak) az anyagi javaktól lesz boldog, és minden férfinak kitartóan kell képeznie magát. Szerinte a boldogság az a végső pont, amikor az ember el tudja látni magát, semmiben sem szenved hiányt. Mindez szerinte csak úgy érhető el, hogy az ember értékeket követve él. Ezeket pedig tanulás és képzés által szerezhetjük meg. Az értékeket követő ember mindig boldog lesz.”

A férfi szerep ma már ennél összetettebb. Ellátja magát, a családját. És társát. Anyagi javakkal és értékekkel. Mindezt akkor tudja saját maga és szerettei számára is elég jól tenni, ha a kettő egyensúlyban van: értékek és anyagi javak. Akármelyik billen el ebben a finom egyensúlyban, a férfi, mint érték sérül. Ha csak az anyagiakat hajszolja, a mai modern kori függések felé tart, ha csak az ókori, önellátó, időnként hedonista férfiúi értékeket követi, mint férj, társ, apa, vagyis szociális lény nem tudja teljesíteni fenntartó feladatát, szerepét. Ez is értékvesztéshez, meg nem feleléshez, végül függőséghez vezet.

Sajnos, az emelkedő öngyilkosságok száma is vészjósló figyelmeztetés mindannyiunk számára. S mivel az öngyilkosságok kiszámíthatatlanok és számtalan formájuk létezik, minél több megelőző és segítő programra lenne szükség, az egészségügyi szakemberek véleménye szerint. Az USA-ban az öngyilkossági ráta a 30-as éveiben járó emberek körében a legmagasabb. 2014-ben készült legutóbbi adatok, források alapján közel 43.000 ember vetett önként véget életének Amerikában. A Központi Statisztikai Hivatal adatbázisa szerint Magyarországon kismértékben csökkent az öngyilkosságok száma 2012 óta, akkor ugyanis 2350 ilyen esetet dokumentáltak, 2014-ben pedig 1927 volt. Tavaly a KSH adatai alapján 1870 ember oltotta ki életét önkezével. Magyarországon egyébként 2000 és 2013 között 34 százalékkal csökkent az öngyilkosságot elkövetők aránya, bár nemzetközi viszonylatban még így is kiugróan magas a magyarok arányszáma. Három és félszer annyi férfi vetett véget önkezével életének, mint nő.

A prevenciós programok mérsékelt sikere mellett joggal merül fel a kérdés: hogyan lehet megakadályozni, mire kell odafigyelni? Mi a kulcs fontosságú jele annak, ha valaki ilyen súlyos gondolatokat forgat a fejében?

Az idegrendszeri és mentális zavarok az európai népesség 38 százalékát érintik, minden harmadik ember küzd ilyen problémával. Az öngyilkosságot elkövetőkön belül a depressziósok aránya magas, így az ilyen betegséggel küzdők kezelése nagyon lényeges a megelőzés szempontjából. Javítani kellene a szakemberhez fordulások arányát, mert a mentális zavarokkal küzdők több mint 50 százaléka nem jut el a megfelelő helyre. A kezeletlen depressziósok között pedig magas az öngyilkossági arány.

Sajnos, tudván, hogy a depresszió, önsorsrontó tevékenységek, a reménytelenség mind kísérőjelensége és prediktora lehet az öngyilkosságnak, nehéz megállítani a folyamatot.

Mégis, tovább kell folytatni a küzdelmet: még több megelőző programot indítani, még több lehetőséget és bátorítást adni, hogy kérjenek segítséget, akik bajban vannak. Nagyon fontos, hogy tudjanak erről beszélni, merjék felvállalni, milyen gondolatok fogalmazódnak meg bennük. A csönd végzetes lehet. Pedig ők nem meghalni akarnak, csak véget vetni a fájdalomnak, szenvedésnek.

 

 

 

Back to Blog