Hasznos tudnivalók

ÍRÁSAIM

5:2 diéta a lelki egyensúlyért – Kiút a mókuskerékből

Szokatlan megközelítés, mely arra ösztönöz bennünket, hogyan próbáljunk kiszállni a mókuskerékből: 

Hetente 2 nap jár az agynak, hogy  pihenjen, lélegzethez jusson , majd „újrabootoljon

A koplalás szinte mindenki számára ismerős, ha a bevitt étel mennyiségére gondolunk (bár ebben az esetben a mennyiség szó igen csak illúziót keltő). De mi a helyzet, ha arról van szó, hogy „koplaltassuk” elménket minden héten két napon át?

Egy nemrég készült felmérés eredményei szerint – a világ 134 országából összesen 18 ezer ember vett részt benne – a válaszadók közel 70%-a gondolja úgy, hogy sokkal több pihenésre lenne szükségünk. Azok az emberek, akik nem szánnak elegendő időt a pihenésre, sokkal kevésbé értékelik jónak általános közérzetüket, mint akik figyelnek a feltöltődésre. A megoldásról persze könnyebb beszélni, mint tenni érte, illetve semmit nem tenni ugyanolyan káros, mint túlzásokba esni; ugyanis elménk „vadássza” az iinformációt és a stimulálást, miközben elvárja, hogy a bejutott adathalmaz, tudás a legjobban hasznosuljon.

Az 5:2 elme diéta nem azt jelenti, hogy üljünk két napon keresztül a kanapén és „bambuljunk” – bár időnként ez sem kizárt és vágyunk is rá – sokkal inkább hirdeti a „káros lelki kalóriák” kizárását, melyek egyébként elárasztanak bennünket nap, mint nap, amelyek aggódóvá, nyugtalanná tesznek bennünket, szorongást keltenek vagy akár érdektelenné, unalmassá tehetik napjainkat. Ha folyton arra gondolunk, mi vár ránk holnap vagy a jövő héten a munkahelyen, az iskolában vagy azon rágódunk, milyen atrocitások, bunkó magatartás elszenvedői voltunk a buszon vagy a boltban, vagy az irodábanvég, akkor állandó stresszben tartjuk szervezetünket, ami megbetegít.

Íme dr. Meg Arroll, angol pszichológus heti receptjéből a HÉTFŐ:

A hét első napja igen nehéz mindenki számára. Ha az első, ami eszünkbe jut, hogy Oh, ne! Hétfő van, mennyi dolgom lesz! akkor ez fogja meghatározni, milyen napunk lesz. Ha ehelyett azt gondoljuk, hogy Hétfő van? Egy új nap, új lehetőséggel. És este végre megint torna, futás vagy jóga stb., akkor sokkal pozitívabb hangulatban tesszük meg az első lépéseket a hét első napja felé. Ez nem jelenti azt, hogy nem érhet semmi rossz, de tény, hogy megelőzhető az első napi lelki kimerültség, ha gondolkodásunkat pozitív irányba terelgetjük.

A KEDD ellenszere

A London School of Economics által végzett felmérés szerint a kedd a hét legrosszabb napja. Hosszú és megterhelő. Legalább is így érezzük. Hogy sikeresen abszolváljuk ezt a napot, hagyjunk az elménknek időt, hogy leeresszen, tisztuljon, egyszerűen engedjük magunknak némi ábrándozást. Persze, ez a napi őrületre gondolva mindjárt fintorgást vált ki: de itt nem arról van szó, hogy feldobjuk a lábunkat és aznapra már off üzemmódra kapcsolunk. Csak időnként hagyjuk a figyelmünket elsodródni, kicsit kalandozni, picit jobb dolgokra gondolva töltődni. Ehhez, nyilván, a csend passzol, de mivel nem mehetünk el csak úgy a munkahelyünkről, egy rövid séta a büfébe, a teakonyhába vagy az udvarra, vagy akár egy fejhallgató használata segíthet kívül maradni a negatív impulzusokon.

Ha például azt vesszük észre, hogy gondolataink akörül forognak, hogy vehetünk revansot az exünkön, tereljük vissza figyelmünket valamilyen kellemes témára, de mindenképp maradjunk a realitás talaján ábrándozás címszó alatt: mezítláb futni a füvön, találkozni egy rég látott ismerőssel, vagy baráttal, családtaggal, írni egy blogot, naplót vagy bármit, amire régen vágyunk, stb. … de semmiképp ne üres, elérhetetlen vágyálmokkal terheljük magunkat. Ez a fajta megközelítés motivációs energiákat  mozgósít, izgatott várakozással tölthet el a hamarosan ránk váró tevékenységgel kapcsolatban, és jobb lesz a hangulatunk is.

SZERDA nosztalgikus hangulatban

A hétköznapok csúcsa vagy púpja? Nézőpont kérdése. Mindenesetre erre a napra agyunk újra „huzalozása” javasolt azáltal, hogy keresünk emlékeink között olyan képeket, eseményeket, melyektől kellemesen nosztalgikus hangulatba kerülünk. Kutatási eredmények által igazolt, hogy a nosztalgiázás erősíti szociális kapcsolatainkat, növeli öntudatosságunkat, pozitív irányba mozdítja, ahogy magunkra tekintünk, amilyennek saját magunkat látjuk és jó hangulattal tölt el. Megnézni kedvenc filmünket sok év után újra, vagy visszamenni a könyvtárba és kikölcsönözni gyerekkori kedvenc könyvünket, azaz rákanyarodni az emlékek ösvényére és garantált a bizsergés. A másik lehetőség, hogy keresünk olyan elfoglaltságot, aktivitást, ami élmény teli, mókás, aktivizál: ez lehet a barátokkal közös bowling, csapatsport, társasozás munka után, de a szerda kiváló nap egy randevúra is és nem feltétlenül új partnerrel:  randevú a feleségemmel vagy férjemmel, csakúgy mint régen.

CSÜTÖRTÖK, semmi extra, mégis

Készítsünk egy fotót, de ne szelfit! Egyszerű, eredeti kép legyen egy tárgyról vagy eszközről, amit minden nap látunk, ami a környezetünkben van: egy kedvenc fotel, kávés bögre, vagy a szokásos buszmegálló. Semmi extra, mégis, minden nap az életünk része. FIGYELJÜK MEG APRÓLÉKOSAN A SZÍNEIT, FORMÁJÁT. Látunk bármi meglepőt, furcsát, szokatlant rajta? Készítsünk másik szögből is képet és figyeljünk tovább. Koncentrálni ily módon egy hétköznapi tárgyra egyáltalán nem hétköznapi dolog. Fura. Miért tennénk? Mi ebben a jó? Az elménk dolgozik, lefoglalja magát, a jelenben van, mélyen és teljesen. Azaz kizárja a negatív kalóriákat. Picit olyan, mint amikor kapcsolatainkról készítünk felvételt, majd nézegetjük, vizsgálgatjuk, értékeljük. Csak ne felejtsünk el másik szögből is fotózni!

PÉNTEK, mesés gyarlóság a neved

Megszámlálhatatlan negatív kalóriát termelünk, csak hogy állandóan tökéleteset teljesítsünk, de emberi sajátosságunk, hogy hibázunk. Ha el tudnánk engedni azt az ideát, hogy makulátlannak kell lennünk, megszabadulhatnánk a kimerítő és rendkívül fárasztó elvárásoktól, amiket igazából csak magunkkal szemben állítunk fel, hogy tökéletesek legyünk, hogy ne hibázzunk. Vagyis: hajrá gyarlóság, hajrá bénázás. Hibáink, hiányosságaink tesznek minket egyedivé, ami pedig jóindulatú figyelmet kíván. S ha elfogadjuk a másikat is olyannak, amilyen, szőröstől , bőröstől, erősödhetnek  szociális kapcsolataink, ami kifejezetten jótékony hatással bír egészségi állapotunkra.

Ezt a fajta kapcsolódási és érzelmi-profit orientált igényt kielégíthetjük egy egyszerű és őszinte – de semmiképp nem valami bókvadászat címen indított- poszttal a Facebookon vagy Instagramon, vagy felhívhatjuk egy ismerősünket, akinek mindig a legjobb arcunkat mutatjuk, bevallva, hogy van bizony rosszabb is. Micsoda megkönnyebbülés! Szóval hátradőlni, vállakat leengedni, mély lélegzet és hagyni magunkat lelazulni, sodródni, csak lenni.

SZOMBAT, a piac nap

Elme diéta 1. nap

A diéta első napján hasznos lehet alkalmazni néhány technikát a heti menüből, majd használjunk valami még különlegesebbet. Az 5:2 diéta napjainak elsődleges célja, hogy teljes mértékben a pozitív gondolatokra és impulzusokra koncentráljunk, amelyekben hagyjuk magunkat fürdőzni. Ma nem kell korán kelni, nem kell időre beérni, nincsenek határidők és undok munkatársak.

Amit mára ajánlunk, hogy tanítsunk meg valakinek valamit. Erre legalkalmasabb egy családtag vagy barát, de jól jöhet egy jó szomszéd is. Amikor átadunk valamilyen készséget, nem csak, hogy  mi magunk is előhívjuk a már megszerzett tudást, de  képesek vagyunk jól közvetíteni is, mely által verbális és nonverbális visszacsatolásokat kapunk  tanítványainktól. Az ehhez hasonló interakciók fejlesztik a koncentrációs képességeket, mint ahogy  az empátiát és emberi kapcsolatainkat is.

Végül, kívül tartják gondolatainkon a negatív kalóriákat, amelyek ellenkező esetben biztosan támadásokat indítanának ellenünk: Mikor keljek, hogy legyen még friss pékáru, mit kell főznöm, hány mosás fér bele, uhhh, mennyi vasalni való van még múlt hétről, stb. Ne tegyük! Ne legyünk szokásaink és kényszerképzeteink rabjai. Tanuljunk és tanítsunk meg nyugodtan meginni a reggeli kávét, megreggelizni és elindulni felfedezni a már leböngészett választékot.

VASÁRNAP, az erőpróba

Elme diéta 2. nap

A 7. napon csináljunk valami olyat, amit nem tennénk, mert tartunk tőle, megrémít, rossz érzéssel tölt el,vagy egyszerűen nem tartozik kedvenc elfoglaltságaink közé. Ma fontos, hogy kibillenjünk komfort zónánkból. Eleanor Roosevelt szavaival élve: „Tedd meg, amiről azt gondolod, nem vagy képes rá!” Nem kell óriási kihívásokban gondolkodni. Elegendő, ha csak megkóstolunk valamit, amiről korábban azt mondtuk Soha! vagy kipróbáljuk a közelünkben elérhető extrém sportok egyikét (és itt sem a mélytengeri merülésre kell gondolni), de választhatunk mára olyan ruhát, frizurát, amiről azt gondoljuk, nem a mi stílusunk.

Hogy kinek pontosan mi jelent a komfortzónájának elhagyását, és ki mennyit bír, azt az egyénre bízzuk. Csak próbáljuk ki, mert tenni valami szokatlant, nem rutinszerűt, segít magára az eseményre koncentrálni, és így a negatív gondolatok nem kapnak helyet. Azon túl, pedig, hogy valami új vagy újszerű került a napunkba, érezhetjük annak pozitív hatásait is, miszerint nem vagyunk túl öregek ahhoz, hogy tanuljunk, kipróbáljunk valami újat.

Az 5:2 elme diéta lényege, hogy 5 napon keresztül apró és kellemes tevékenységekkel próbáljunk megszabadulni a negatív gondolatoktól, 2 napot pedig szánjunk arra, hogy tudatosan figyelünk valamilyen feladatra, tevékenységre, amit végzünk. Ezek a technikák megtanítanak bennünket ellazulni a hétköznapokban, továbbá segítenek, hogy figyelmünk, gondolataink koncentráltabbak legyenek, ezáltal kevésbé terelődjenek el. Természetesen, a napi tevékenységek felcserélhetőek, hisz nem mindenkinek pihenőnap a szombat vagy akár a vasárnap, a lényeg, hogy alkalmazzuk ezeket a technikákat, amikor csak lehet.

Utóirat: a teljes cikk megtalálható eredeti nyelven a Psychologies Magazine Summer 2017 kiadásában. Szeretném megjegyezni, hogy a cikk írója brit, más kultúra és szokások szerint él, ezért időnként helyet kaptak a cikkekben saját gondolatok és „magyarosított” javaslatok.

Törődj, adj: egyszerűen légy boldogabb!

Számos kutatás alátámasztotta már, hogy a másokkal való törődés boldoggá tesz. A kutatás hátterében a valódi altruizmus, önzetlenség, empátia vizsgálata állt.

A kutatásban résztvevő önkénteseket megkérték, hogy egy hónapon keresztül jegyezzék fel minden költésüket: a számlák kifizetésétől kezdve a napi vásárlásokig,  jótékonysági költéseket és ajándék vásárlásokat is figyelembe véve. Kiderült, a költekezés mások megörvendeztetésére sokkal nagyobb boldogságot okoz. Nagyobbat, mint amikor magunk kényeztetésére vásárolgatunk. S ami a legfontosabb: nem az ajándék értéke számít, hanem az „adni öröme”érzés, függetlenül az adomány „tárgyától”, legyen az pénz, idő, törődés, támogatás, vagy a barátság ajándéka. A másokkal való törődés, annak bármilyen formája, megnyilvánulása emeli szubjektív jóllétünket,

Önzetlenségünk forrása leggyakrabban az a pszichológiai jutalom, amit akkor érzünk, amikor támogatást, segítséget nyújtunk, vagy csak pusztán örömet szerzünk a másik félnek. Mindezzel mi magunk is emelkedett kedélyállapotba kerülünk, vagy sikerül jó hangulatunkat megőrizni. Amikor jókedvünk van, hajlamosabbak vagyunk jót cselekedni, adakozóbbak vagyunk, s az is igaz, hogy  kedvességünket, segítség nyújtásunkat sokszor rossz kedvünk elűzésére is használjuk. Utóbbi jelenséget egy korai vizsgálat is igazolta, mely szerint a bűntudatos emberek nyitottabbak az adakozásra: gyónás előtt álló személyek több adománnyal járultak hozzá egy jótékonysági akcióhoz, mint azok, akik már „megkönnyebbültek”.

A valódi önzetlenség – altruizmus- egyedüli és kizárólagos célja az empátiás törődés. Az empatikus törődés az ember egyedülálló képessége; csak mi vagyunk képesek érzéseinket és cselekvéseinket mások számára és javára mozgósítani. Az empátia kialakulásának genetikai és idegrendszeri hátterén túl az egyén életútján tapasztaltak bírnak rendkívüli jelentőséggel. A család, mint az elsődleges és legfontosabb szocializációs tér jelentős szerepet játszik empátiánk kialakulásában, fejlődésében. A szülők érzékenysége, nevelési módszere, gondoskodása, támogatása jelentős eltéréseket mutat, melynek következményeként a gyermekek önzetlen, empatikus viselkedése is különbözik. A szeretetteljes, gondoskodó szülői magatartás segíti kialakítani gyermekeinkben az együttműködésen, kölcsönös megértésen alapuló társas interakciókra való törekvést, továbbá, mások problémáival való törődést.

„TÖRŐDJ, ADJ” VISELKEDÉS ELŐSEGÍTÉSE

  1. Tegyük nyilvánvalóvá vágyainkat, szükségleteinket. Növelhetjük esélyét annak, hogy környezetünkbenfigyelnek majd ránk, és kapunk támogatást, ha egyértelművé tesszük, mit szeretnénk.
  2. Erősítsük támogató énképünket, így a motiváció belsővé válik. Ha saját kedvünkre teszünk jót, és nem külső jutalmak hatására, akkor úgy tekintünk magunkra, mint őszintén önzetlen emberre.
  3. Erősítsük a másik féllel való azonosulás érzését, amely empátiát szül. Úgy teszünk jót mással, mintha magunkkal tennénk.
  4. Járjunk jó példával környezetünk előtt. A példamutatás az egyik leghitelesebb oktatási forma, melyet környezetünk megtanul és alkalmaz.
„Egy ember soha nem magányos, ha érdekli egy másik ember sorsa. Segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.” 

A gyorsan terjedő stresszjárvány

Hajnali ébresztő a sötétben – lehet bármilyen gyönyörű dallam – arra utasít, hogy kelj ki a puha, meleg ágyból, csinálj reggelit, indítsd útnak a családot, és e röpke másfél órás reggeli bemelegítőt követően állj készen Te magad is a hátralévő 14 órás „egyéb” tevékenységekre: légy szalonképes, légy szellemileg friss, hogy jól végezd a munkád és maradjon erőd, energiád a munkaidő utáni foglalatosságokra. Mert be kell vásárolni, gyerekeket vinni a különórákra, edzésre, odaérni szülőire vagy legalább a fodrászhoz eljutni, mert bár elfogyott a lányod ragasztója és a színes ceruzák is 3 centisre rövidültek, a papírbolt rég bezárt, a postán pedig olyan sor van, mintha ingyen osztatnának valamit. És jó lenne vidáman érkezni a gyerekekért, majd otthon kedvesen rámosolyogni a szintén túlhajszolt párodra és együtt ülni az asztalnál, elfogyasztani egy finom vacsit, amit gyorsan összedobtál: és innen bárki folytathatja, mert még nincs vége. Mókuskerék, taposómalom vagy az életem lapjai: címkézhetjük, de rajtunk múlik, hogy tekintünk rá.

Selye János, a stresszkutatás atyja szerint a stressz az élet sava-borsa. A stressz alkalmazkodás, a szervezet  intenzív ingerekre adott nem specifikus válaszreakciója.

A stressz-előidéző hatás szempontjából mindegy, hogy az a dolog vagy helyzet, amellyel szemben állunk kellemes-e vagy kellemetlen; csupán az számít, hogy milyen mértékű az újraalkalmazkodás iránti szükséglet.”

A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, továbbá a harag és agresszió. A harag gyakran agresszióba torkollhat. Ha a frusztráció forrásán nem vezethető le a feszültség, akkor az gyakran más, ártatlan személyekre, tárgyakra irányulhat.  Megjelenhet a másik véglet is, a visszahúzódás és fásultság. Ha a stresszhelyzet állandósul és az egyén nem tud vele megküzdeni, a fásultság depresszióhoz vezethet.

Az utóbbi évtizedek felfedezése, hogy a stresszhormonok (adrenalin, noradrenalin, kortizol) az immunrendszerre gátlólag hatnak. Ez által a stressz felerősíti és tartósítja a fizikai tüneteket, vagyis az immunrendszer gyengül és így a szervezet ellenállóképessége csökken, ami természetesen nemcsak a baktériumokkal, vírusokkal szemben mutatkozik, hanem a daganatsejtekkel való küzdelem hiányában is. A stressznek két releváns típusát különböztetjük meg: napi problémák és apró kellemetlenségek, valamint jelentős élethelyzet-változások (pl. halál, munkahely elvesztése, párkapcsolati szakítás) és alkalmazkodást igénylő események. A stresszhatású események igazoltan fokozzák a testi tüneteket.  És itt nem csupán a természeti katasztrófákat értjük stresszes események keretein belül, hanem a mindennapos bosszúságok, kellemetlenségek, kudarcok, versenyhelyzetek, sérelmek, stb. veszélyeztető hatását egyaránt. Egyes kutatások azt találták, hogy a túlságos sietség, a dolgok félbeszakítása, a felelősség terhe, a veszekedések, a családra jutó kevés idő együttesen és halmozottan teremtenek megterhelést, amivel természetesen szorosan együtt jár az egészségi állapot változása is.

A stressz súlyosságát meghatározó egyik változó a befolyásolhatóság, a kontrollal kapcsolatos hiedelmek. A befolyásolhatóságba vetett hit embernél mérsékli a stressznek az immunrendszerre gyakorolt hatását. A stressz és az immunműködés közötti összefüggések létezésének egyik legmeggyőzőbb bizonyítékát azok a vizsgálatok mutatják, melyek szerint a pszichológiai beavatkozások olykor még a daganatos sejtek osztódását is képesek lelassítani.

Régóta ismert, hogy az ember hangulata befolyásolja a betegségre való hajlamot, ill. az ellenálló képességét. A pozitív gondolkodásmód erősíti a testet és gyorsítja a gyógyulási folyamatokat. A szervezet védekező rendszerének a működésére közvetlen, vagy közvetett hatást gyakorolnak az idegrendszer, a pszichológiai folyamatok, és hormonális apparátusa. Az emberi viselkedési jellemzők pedig szintén  befolyásolják az immunrendszer működését ezzel a betegségekre való hajlamot is. Az egészségünk szempontjából nem mindegy tehát, hogy optimistán, vagy pesszimistán viszonyulunk a dolgokhoz, a mindennapi ügyeinkhez, így a testünkhöz és az egészségünkhöz, vagy a betegségünkhöz.

Mindannyian mások vagyunk, ezért különbözőképpen értékeljük és éljük meg a hasonló helyzeteket. Ki mit ítél veszélyesnek, kimerítőnek, ijesztőnek vagy megterhelőnek, egyénenként változó és az egyén kiértékelési rendszerén múlik, mely szubjektív. Függ attól, hogyan észleli, minősíti –milyen jelentéssel ruházza fel- az eseményeket, továbbá, hogy ezek függvényében milyen reakciót alakít ki az illető. Nagyon fontos kérdés, mennyire reális az, amit az egyén szubjektívnek él meg.
A stresszforrás csökkentéséhez fontos lehet a gondolkodásbeli átstrukturálás. Sokszor nincs lehetőségünk a helyzet elkerülésére, ami szintén csökkenthetné a minket érő stresszt, ezért érdemes alkalmazni a szempontváltás módszerét. Fontos megtanulni, hogyan mondjunk nemet és kerüljünk ki az örökké megfelelés és teljesítés ördögi köréből, továbbá a mai rohanó világban időgazdálkodás nélkül könnyen bekerülünk egy sötét, végeláthatatlan feladat-alagútba.
A már kialakult stresszhelyzet esetén segíthet, ha a helyzetre koncentrálunk, több oldalról elemezzük a fennálló helyzetet, tisztázzuk saját érzéseinket, elvárásainkat, továbbá segítséget kérünk.

A feszültség levezetésére irányuló technikák közül ajánlatos alkalmazni a relaxációt, testmozgást. Egy apró stresszor hatására is körülbelül 100ms alatt kialakul a lábfejtől induló feszülés, ami idővel felhalmozódhat, hiszen folyamatosan készenlétben vagyunk a „harcra” . Mivel az izmok az idegekkel is összeköttetésben állnak, a kontraszt a tudatos feszítés és ellazítás közt pozitívan hathat a kedélyállapotra. A progresszív relaxáció egy kutatott, hatékony technika lehet a stresszkezelésre. A módszer hatékonyságát EMG-vel lehet mérni (egyes izmok feszültsége és a relaxáció utáni különbség.)

Egy igen jelentős, de kevésbé elterjedt metódus a stresszkezelés szempontjából, a hipnózis.   Mivel a hipnózis az arra közepesen vagy igen fogékony egyéneknél egyfajta kognitív viselkedésterápiaként is alkalmazható, a stresszkezelést is megkönnyítheti az egyes helyzetekre való konkrét reakciók optimalizálása révén. Önmagában a hipnózist használhatjuk relaxációs technikaként is, a tudatalatti nyugtatására vizuális képekkel. Hasonlóan módosult tudatállapotra épülő praktika lehet a meditáció is, melynek számos formája létezik.


A stresszhelyzet egyben egy felgyorsított tanulási folyamat is. A válságot vagy krízist csak az egyéni hozzáadott érték maximalizálásával tudjuk a saját hasznunkra fordítani.

 

Források:
Lazarus, R.S., & Folkman, S. (1984). Stress, appraisaland coping. New York: Springer.
Morris JN, Hardman: Walk to health.in: Sports Medicine (Auckland, N.Z.) [1997, 23(5):306-32]
Jacobson, E. (1938).Progressive relaxation(2nd ed.). Chicago: University of Chicago Press.
Katherine M. Richardson and Hannah R. Rothstein, Effects of Occupational Stress Management Intervention Programs: A Meta-Analysis in: Journal of Occupational Health Psychology 2008, Vol. 13, No. 1, 69 –93
Atkinson, Hilgard, Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Frederickson, B. L., Loftus, G. R. (2005). Stressz és egészség. Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó. 534-542.

Optimizmus? Igen!

A  tudományos pszichológia sokat foglalkozik a pozitív életszemlélet témakörével. Talán nem meglepő, de  az optimista ember nem attól derűlátó, hogy kizárja a kudarcok lehetőségét, vagy nem fogadja el, esetleg tagadja azokat, hanem egyszerűen csak hisz abban, hogy képes lesz a negatív eseményekkel, tényezőkkel is hatékonyan megbirkózni, a pozitívnak pedig őszintén tud örülni. Tehát a pozitív gondolkodású személyek reális keretek között, de alapvetően azt feltételezik, hogy le tudják győzni a kihívásokat.

Kutatások bizonyítják, hogy az optimizmus megkönnyíti a negatív információ feldolgozását. A kritikus első lépés a megküzdésben, a probléma megoldásban, a preventív egészségmagatartásban, önfejlesztésben és számos egyéb önregulációs viselkedésben rejlik.  Az optimizmus olyan „tartós érzelmi forrást” biztosít a személynek, amely segít a negatív információ feldolgozásában. Ellenkező esetben, ha a személy elégtelennek értékeli érzelmi forrásait, rövid távú érzelmi jóllétének megőrzése érdekében negligálja, illetve torzítja a fenyegető információt.

Az is kiderült, hogy az  optimizmus rugalmasabbá teszi gondolkodásunkat.  A pozitív hangulat növeli egy adott probléma több nézőpontból való feldolgozását, és  rugalmas „váltást”  tesz lehetővé , segíti a probléma külső perspektívából történő elemzését. Az optimizmus, illetve a pozitív hangulat hatására az információfeldolgozás egyre „globálisabbá” válik, azaz a helyzetnek nem pusztán egy adott jellemzőjére reagál a személy, hanem valamennyi jellemzőjére és tulajdonságára.

Nem utolsó sorban, az optimizmus növeli a tudást a megküzdéssel és a probléma megoldással kapcsolatban. Az optimista személyek az elkerülő megküzdés helyett sokkal nagyobb valószínűséggel alkalmaznak aktív megküzdést. Az aktív problémamegoldás egyik előnye, hogy abban az esetben is növeli a személy tudását a helyzetről, ha maga a problémamegoldás sikertelen. Ha, például, egy adott problémát nem sikerül megoldania a személynek egy adott módon, akkor tudni fogja, hogy a problémák ezen típusa nem befolyásolható ilyen módon. Az aktív megküzdésre való hajlama miatt az optimista személy számos szituációban próbálkozik problémamegoldással és így kiterjedt tudást szerez a helyzetekre és a megküzdési stratégiák sikerességére vonatkozóan.

Az optimizmus a szociális kapcsolataink minőségére is hatással van.

Magas szintje az elmagányosodás alacsonyabb valószínűségével és hosszabb ideig tartó barátságokkal társul,  párkapcsolatokban magasabb elégedettséggel és a szakítás kisebb valószínűségével jár . Az észlelt szociális támogatás arra a hitre vonatkozik, hogy a személy úgy érzi, hogy szükség esetén a másik képes őt támogatni. A magasabb optimizmus magasabb kapcsolattal való elégedettséggel jár és ezt a hatást az észlelt szociális támogatás közvetíti. Konfliktus esetén pedig az optimista személyek úgy érzik, hogy párjuk hatékonyabb konfliktuskezelési stratégiát alkalmaz.

Összegezve, az optimista személy

  • támogatóbbnak látja partnerét
  • pozitív látásmódja miatt a partner negatív érzései helyett annak konstruktív, pozitív jellemzőire figyel és így megakadályozza a kölcsönösen negatív kommunikációt
  • „biztos bázisként”, megbízható partnerként működik.

Így mind az optimista személy, mind pedig partnere  nagyobb valószínűséggel valósítják meg személyes céljaikat, ami magasabb fokú   elégedettséghez vezet.

 

A pszichés jóllét az új trend: vége az anti ageing mozgalomnak?

Ideje leszámolni az öregedés elleni (anti ageing) mozgalommal?

Amerika legismertebb női magazinja, az Allure az egyik számában szabályos hadjáratot indított az öregedés elleni kifejezés ellen, mely úgy ívódik az ember tudatába, mint egy betegség, amivel muszáj szembenézni és harcolnivélekedik vehemensen Michel Lee szerkesztő. Hogy megváltozzon a gondolkodásunk az öregedésről, előbb meg kell változtatnunk azt, ahogy beszélünk róla, vallja.

Az anti-ageing kifejezés rendkívül fontos terminológiát jelentett a szépségiparban már a 80-as évek óta, mely egy idősebb hölgyeknek ajánlott termék kampánya kapcsán került a köztudatba. Azóta a bőrápolással foglalkozó iparág rendkívül jövedelmezővé vált, köszönhetően az 50+ célközönség vásárlói erejének és intenzitásának. Bár 2008-ban a Reklámfelügyeleti Hatóság betiltotta a kifejezés használatát, a Nivea és a RoC termékeken – mert ugye bár semmi nem tudja megállítani az idő múlásátmég mindig használatos a megnevezés különböző honlapokon, magazinokban és a hétköznapi nyelvezetben egyaránt. Most viszont elindult egy öregedés elleni elleni mozgalom a vásárlók és bloggerek jóvoltából, akik visszautasítják az álnok és szexista kifejezést. Egy mozgalom, amely mellett a márkák nem mehetnek el szó nélkül.

Jane Cunningham a britishbeautyblogger.com alapítója már évekkel ezelőtt száműzte személyes szótárából e kifejezést, s helyette az age-inclusive vagy érett bőr megnevezéseket használja. Kritikusan lép fel a szépségipar képviselőivel szemben, mert véleménye szerint a fiatalságot éltetik és éljenzik. A korral való bánásmód olyan érzést kelt, mintha gyógyítgatni kellene azt, és ez igen demoralizáló minden harmincatbetöltött embernek, leginkább a nőknek. Azt várja, és azt gondolom, joggal el is várja, hogy a szépségipar és a márkák éltessék, és éljenezzék a szépséget minden korban. Mert a szépség sok összetevőből áll.

Vicci Bentley 66 éves írónő 45 évig dolgozott a szépségiparban,  szinte az anti-ageing kifejezésen nőtt fel és – ahogy ő fogalmazöregedett meg. Véleménye szerint az öregedés elleni rendkívül figyelemfelkeltő frázis, mára azonban már elavult, kiment a divatból.

Az Allure, ami épp a szépségipar egyik legbefolyásosabb szócsöve, szintén ellenzi a kifejezés használatát. Sőt, továbbmennek ennél: a hosszú ideje tartó fiatalság iránti megszállottságból kimozdulva elindultak a korosodás folyamatának elfogadása irányába. Mindennek bizonyítékául a – szépségiparban korábban parkoló pályára helyezett40 év fölötti modellek újra üdvözölve lettek a magazinok hasábjain. Helen Mirren (72) színésznő az Allure címlapfotóján szerepelt, de Lauren Hutton (73) színésznő is feltűnt az egyes kampányokban.

A Vichy termékigazgatója szerint a nők külsejük iránti elvárásai a kor előrehaladtával sokat változott. „Már nem vagyunk a ráncaink megszállottai, a sugárzó bőr lett a fiatalság mértékegysége. A hosszú távú szemlélet és törődj magaddal attitűd lett a trend.” Holisztikus megközelítésben az emberek az egészségesség irányába fordultak, mely magába foglalja az elme, a test és a lélek egyensúlyát. Az új trend, szemlélet pszichológiai jóllétet hirdet és igényel, mely messze felülmúlja a külső, fizikai megjelenés fontosságát.

A márkák átnevezési procedúrája elindult: A Dove „Pro-Age”a kor-mellett teszi le a voksát, az Olay „felülmúlja a kort” az Age-Defying megnevezéssel, a L’Oreal „tökéletesíti” azt az Age Perfect kifejezéssel, míg a Vichy „lassítja” a korosodást az Age Slow jelöléssel.

Rendkívül költséges és hosszadalmas folyamat a változás, s egy magazin kevés ahhoz, hogy az üzenet eljusson minden szereplőhöz és döntéshozóhoz, ám ez még csak a kezdet. A kezdete annak, hogyan éljük, szeressük és tiszteljük a kort, a korosodást, az érett bőrünket, az élettörténetünket.

 

Forrás: Alyson Walsh, Allure Magazine, August 2017

Válás és a mozaikcsaládok

Az utóbbi időszakban érdekes jelenséget figyelhettünk meg a válásokkal kapcsolatban: míg 1990-ben a nők a 30-as éveik elején váltak el leggyakrabban, addig az ezredforduló óta ez az esemény áttolódott a 40–49 éves korcsoportra. Az elmúlt közel három évtizedben több mint kétszeresére emelkedett a 40-es életkorukban elvált nők aránya, de jelentősen, csaknem háromszorosára nőtt az 50-es éveikben házasságukat felbontó nők aránya is. Hasonló jellegű változások történtek az elvált férfiak körében is. A férfiaknál korábban is a 40-esek körében volt a leggyakoribb a válás, arányát tekintve azonban ez az életkor egyre dominánsabbá vált, hasonlóan az 50-es éveikben járó elváltakhoz, akik 2017-ben a második leggyakoribb korcsoportot képviselték az elvált férfiak körében.

Az életszínvonal növekedésével csökken az egymásra utaltság érzése. Elsőre bármilyen meghökkentőnek is tűnik, azt gondolom: ma már nagyon sok pár megengedheti magának a válást. Megengedhetik, hogy ne kelljen csak az egzisztenciális nyomás miatt együtt maradniuk. Amikor a gyerekek kirepülnek, sokan elég fiatalnak érzik még magukat ahhoz, hogy megnyomják a „reset” gombot, és valaki más oldalán találják meg a boldogságukat.

Azok közül viszont, akik feladják, sokan úgy gondolkoznak, hogy a házasság akkor érték számukra, ha valami plusz hozadéka van. Hogy mi is a különbség a szerződés és a szövetség között? Manapság sokan kötnek házassági szerződést, amihez addig tartja magát az ember, amíg megéri neki. A szövetség viszont akkor is köt, amikor éppen nem éri meg megtartani. Ebben a tekintetben az emberiség két részre osztható: van, aki még mindig szövetségként tekint a házasságra, más viszont inkább szerződésként. Vagyis, addig tartják magukat hozzá, amíg megéri.

A területi statisztikák azt mutatják, hogy általában az ország középső részében kevésbé stabilabbak a házasságok, összességében Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében intett búcsút egymásnak a legkevesebb, Baranyában pedig a legtöbb házaspár Magyarországon.

Közel tizenöt éves lejtmenetnek lett vége 2010-ben, amikor újra elkezdett nőni a házasodók száma Magyarországon, 2016-ban pedig már a húsz évvel ezelőtti szintet is elérte. A házasságot kötők száma az újraházasodókkal növekedett. Szerződés kontra szövetség? Vagyis, megengedhetem magamnak a válást, megengedhetem magamnak az újraházasodást, szerződést kötök, és ameddig van hozadéka, csinálom.

Válások, újraházasodások hozadéka a patchwork,  mozaikcsaládok létrejötte. Nincs pontos statisztika ezek számáról, de tendencia mégis azt mutatja, hogy számuk nőtt, összetételük változott: több a már kamasz vagy nagykorú gyerekekkel bővülő családok száma.

Amikor a családok keverednek, a különböző szabályok, szokásrendszerek, féltékenység és a volt párok nagy próba elé állítják az új családot. Amíg a szülők nagy reménységgel néznek a közös jövő elé, a gyerekeik nem annyira lelkesek.

Félnek a változástól, bizonytalanok lesznek a jövőt illetően, féltik a vér szerinti szüleikkel való kapcsolatukat. A különböző korú, nemű gyerekek, másképp illeszkednek a családhoz. A bizalom kialakítása kulcsfontosságú a család létrehozása szempontjából. Eleinte a gyerekek bizonytalanok lehetnek az új családjukkal szemben, és ellenállnak az erőfeszítéseiknek, hogy megismerkedjenek velük. Csak azért, mert félnek, hogy osztozkodni kell a szülőn egy új házastárssal. A negatív viselkedés kezelésére, építsd a bizalmat a mozaikgyerekeddel, nyílt kommunikációval. És a kulcsszó: türelem.

Egy válás és a mama vagy a papa új párja nem szerencsétlenséget, gonosz mostohát és lojalitás-konfliktusokat jelent a gyerek számára, hanem, ha megfelelően van tálalva és kezelve, biztonságot és egyensúlyt. A gyerekek természetes és nagyon-nagyon mélyen gyökerező szeretete és hűsége a vér szerinti szüleik iránt. Ez azt jelenti, hogy történjen bármi, legyenek bármilyenek is a szülők, a gyerek a szíve legmélyén mindig szereti őket.

Sokszor ez a hűség és szeretet az, ami a problémát okozza, pontosabban ennek az el nem fogadása az egyik szülő vagy az új kapcsolata részéről. Ugyanis a gyerek nem képes elfogadni azt, ha mondjuk az édesapja tiszteletlenül beszél az édesanyjáról vagy az édesanyja új párja beszél tiszteletlenül az édesapjáról. Még ha nem is mondják ki, hogy nem tisztelik a jelen nem lévő szülőt, a gyerek ezt úgyis megérzi ,és igazságot akar tenni. Vagyis mit csinál? Utálni kezdi a szülő új párját, úgymond igyekszik “körbepisilni a területét,” és kiszorítani az új kapcsolatot, vagyis a régi partner érdekeit képviseli az új kapcsolatban. Rendszerint ezt az új pár is érzékeli és egyre jobban dühíti a gyerek, ami veszekedésekhez vezet nemcsak közte és a gyerek, hanem közte és a párja között is. Így máris kész az egész család életét megkeserítő konfliktus.

A jól működő patchwork családhoz legalább három, sokszor négy érzelmileg nagyon intelligens felnőttnek kell együttműködnie. Tudom, hogy ez olyan, mint a laboratóriumi körülmények, az életben ritkán jön össze. A szülők és új párok közötti kölcsönös tisztelet azonban egy olyan alapvető eleme ennek, aminek a hiánya nagyon nehézzé teszi a békés együttműködést. Csak erre az alapra épülhet sok toleranciával és rugalmassággal egy boldog patchwork család.

Változtatnék, de nincs merszem hozzá…

….ami a(z újévi fogadalmak) mögött csendben meghúzódik. 

Az újév mindig a fogadalmakkal kezdődik. Ezeket meg is osztjuk családtagjainkkal, barátainkkal, majd nagy lendülettel neki is állunk ezek megvalósításának: Hogyan fogyjak le? Mit sportoljak, hogy gyorsan, de legkésőbb tavaszra, megszabaduljak a felesleges kilóimtól, hogy aztán majd újra boldog és elégedett lehessek? Trenírozzuk magunkat, hogy igen, kemény lesz, sokat kell nélkülözni, de megéri, mert jó formában leszünk és akkor az életet újra színesebbnek látjuk… És, ha magunkkal elégedettek vagyunk, másokat is könnyebben elfogadunk, szóval a kapcsolataink is javulhatnak. Ezek a fogadalmak a látványos, köztémának számító „nekibuzdulások” sokaságát gyarapítják évről-évre.

Van, akinek sikerül és van, akinek nem. Nem baj, majd jövőre újra lehet kezdeni. De szinte mindig a testünk az, amihez először nyúlunk, amikor változtatni akarunk. Egy fodrász, egy kozmetikus, egy személyi edző, egy fogyókúra, biztos tippek. Azt gondoljuk, ez a megoldás. Átmenetileg és rövidtávon lehetséges. Vajon hányan fogadják meg szilveszter éjjelén – amikor visszaszámlálunk, „három-kettő-egy” és elkezdődött egy újesztendő -, hogy „én idén változtatok a szemléletemen, gondolkodásomon, ahogy a világra tekintek, ahogy magamra tekintek”? Hogy higgyek magamban.

Az újévi elhatározások között csendben meghúzódó – sokszor csak vágy, fantázia szintjén maradó – fogadalmak közé tartozik az „álommunka” megtalálása.  Keresgélünk, nézelődünk, regisztrálunk. Időnként elmerészkedünk egészen önéletrajzunk és motivációs levelünk beküldéséig, aztán várjuk a lehetőséget: behívnak? Mire lesz elég az önéletrajzban szereplő tanulmányom, munkatapasztalatom, készségeim? Elég jó a képem? Majd amikor behívnak, jön a következő bizonytalanság: mit vegyek fel, hogy nézek ki, mit fognak gondolni rólam, hogy fogom bizonyítani a tudásomat, ami a munkához kell? Elég vagyok én ehhez? Szóval, hiszek én magamban? 

Nem kell azonnal fodrászhoz rohanni, vagy gyorsan lefogyni 3 kilót azon a héten és elkezdeni extra tanulmányokat 3 nap alatt, hogy biztosan jó válaszokat adjunk, a még nem is ismert kérdésekre, mert nem ezen múlik.  Marty Nemko író, coach, a Psychology Today-ben megjelent cikkében rendkívül egyszerűen és meggyőzően ad tanácsot, tippet azon álláskeresőknek, akik azt gondolják, kizárólag intelligencia és tapasztalat a jó állás kulcsa, pontosabban az ahhoz vezető út.

A Google HR vezetője, Laszlo Bock szerint a kognitív képességek (megismerő folyamatok, mint a figyelem, észlelés, érzékelés, képzelet, memória, gondolkodás) a második legjobb (az első a munka-feladat stimuláció) bejósló tényező, miszerint a jelentkező alkalmas lehet-e vagy sem, az adott állásra. Sajnos, a munkaadók többsége nem veszi figyelembe ezen képességeket, kognitív teszteket nagyon kevesen használnak, így aztán a jelentkezőknek más módon kell számot adniuk kiemelkedő képességeikről, melynek – véleményem szerint – sokan vannak birtokában, anélkül, hogy tudnának róla, vagy valaha sikerült volna mindezt megmutatniuk.

Íme, néhány taktika, technika, ami segíthet meggyőzni a munkaadót és ezzel együtt saját magunkat is az alkalmasságunkról:

Elhatározás, bátorság. Ne becsülje túl az álláshirdetésben elvárásként jelölt munkatapasztalat jelentőségét. Némely munkaadó ragaszkodik hozzá, némely nem: példaként említendő Laszlo Bock, aki szerint bátran jelentkezni kell az áhított állásra, majd alkalmazni a többi lépést.

Hátsó ajtó használata. Számos álláskereső „elvérzik”, amikor megpróbálja használni kapcsolatait, eljuttatja önéletrajzát egy cégen belüli ismerősével egy olyan munka megszerzésére, ami nem volt meghirdetve. A hátsó ajtó használata nem ezt jelenti, sokkal inkább egy rafináltabb bejutást azon keresztül: ez a Call-Email-Call módszer, vagyis hívás-emailezés-hívás. Hívja fel a munkaadót, a felvételért felelős személyt, majd röviden, lényegre törően mondja el, ki Ön, miért Ön alkalmas az állásra, vagyis, mik az erősségei. Majd mindezt erősítse meg írásban. Pár nappal később telefonáljon újra és kövesse nyomon, mit ért el.

Munka ajánlat, minta küldése. Az igazán elhivatott, ambiciózus álláskeresők elég bölcsek ahhoz, hogy küldjenek leendő munkájukról, feladataikról ajánlatot, egyfajta víziót: Ön mit tenne, hogyan fejlesztene, milyen ötletei vannak az innovációra, stb. Egy stratégiai terv, javítási javaslat, termékötlet, vagy egy rövid prezentáció lenyűgözheti a munkaadót, akár meg van hirdetve az állás, akár nincs. Felhívni a figyelmet, ez a jelszó.

PAR történetek bevetése. Legyen szó motivációs levélről, önéletrajzról vagy interjúról, használjon ún. PAR sztorikat: Problem (probléma), amivel korábban szembekerült; Approach (megoldási terv), amit alkalmazott; positive Result (pozitív eredmény), mely megmutatja, milyen találékony, kitartó, megoldás orientált Ön.

Megoldási javaslatok használata…taktikusan. Kérdezzen rá nyugodtan, vannak-e nehézségek vagy kihívások a vállalat életében. Nyilván, minden cég szembenéz kihívásokkal, azonban egy állásinterjún viszonylag általános problémákat fognak említeni vagy, az adott munkaterületre vonatkozó aktuális feladatot fogják felhozni (kíváncsian várva a reakciót). Tegyen javaslatot, mondja el véleményét az említett problémával kapcsolatos ismereteinek megfelelően. Később, otthon még reflektálhat ezzel kapcsolatban írásban, vagy amennyiben hiányosak voltak ismeretei az említett területen, szintén írásban megmutathatja, hogy utána nézett a témának, érdeklődött a téma iránt. Vigyázat, kerülje az önelégültség látszatát, mindig visszafogottan, a megfelelő alázattal tegyen javaslatot.

Forrás: https://www.psychologytoday.com/blog/how-do-life/201801/five-tips-smart-job-seekers

Privacy Settings
We use cookies to enhance your experience while using our website. If you are using our Services via a browser you can restrict, block or remove cookies through your web browser settings. We also use content and scripts from third parties that may use tracking technologies. You can selectively provide your consent below to allow such third party embeds. For complete information about the cookies we use, data we collect and how we process them, please check our Privacy Policy
Youtube
Consent to display content from Youtube
Vimeo
Consent to display content from Vimeo
Google Maps
Consent to display content from Google